Kanyarog a havas út,
vele szalad a vasút.

Havas úton fogatok,
a vas-úton vonatok.

Szakad a hó, egyre szakad,
a háztető majd beszakad.

Belep mindent véges-végig,
villanypóznák tetejéig.

Hó borítja a vidéket,
elvesz, aki betéved.

Vonat nyerít valahol,
lovasfogat zakatol.

Fut a vonat havas úton,
fut a fogat a vas-úton.

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat,
Én a legszebb lányok közül téged választalak.
Egy a jelszó tartós béke
Állj közénk és harcolj érte.

Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat,
Én a legszebb lányok közül téged választalak…

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
Hátul meg a krumplifejű palacsinta.

A nagymamám Nagykanizsán lakik nékem,
Masiniszta bácsi nagyon szépen kérem,
Vigyen engem el hozzája,
Én vagyok a legkedvesebb unokája.

Megy a Zsuzsi-vonat,
kattognak a kerekek,
Vígan integetnek,
az óvodás gyerekek.
Lalalala, lalalala.

Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
“Se-gít-se-tek!”

Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!

Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.

Még végtelen az út, utazom,
Visz könyörtelenül vonatom,
Így hát a világ pár arc,
Pár édes emlék, pár édes csók csupán.
Mi az állomásokon vár.

Százezer kötél lelkemen,
Vissza visszahúz szüntelen,
S ha elmarad egy állomás,
Vissza sem nézek, attól sem félek már,
Hogy a füst a szemembe száll.

De ha elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,
Mikor elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,

Életemet átutazom,
Míg megmarad a hó hajamon,
S eljön majd egy állomás,
A peronról nézem, a szemafor zöldre vált,
De az én jegyem már lejárt.

De ha elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,
De ha elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad…

Azt sem tudtuk hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást
Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást
Te sem bírtad már a kalitkát, mért maradnál
Hiszen minden szívnek szárnya van, és néha elszáll

A vonat nem vár, a sorompó áll
És a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
És a szerelemvonatból, nincs kiszállás

Mindig egy vonatban utaztunk, idnulástól
Ki sem szállunk míg az idő majd, majd kiszámol
Néha egymás mellé kerültünk egy állomáson
S néha helyet kellett cserélnünk, hogy más beszálljon

A vonat nem vár, a sorompó áll
És a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
És a szerelemvonatból, nincs kiszállás

Amerre jár, nagy zajt csinál
Ha néha csíp a füstje, ne sírjál
Te is felszállsz, helyet találsz
Bár néhány ismeretlen arcot látsz,
Jó helyen jársz

A vonat nem vár, a sorompó áll
És a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
És a szerelemvonatból, nincs kiszállás

A vonat nem vár, a sorompó áll
És a szerelem, ha beindul, nincs megállás
A vonat nem vár, elindult már
És a szerelemvonatból, nincs kiszállás

Az egyik állomástól elindulva a váltók átváltásával kell eljutnunk a következő állomásig.

Itt is ugyanaz a feladat.

Az UP nyíl segítségével haladunk előre. Ha az emelkedőn lelassulnánk a SPACE gomb megnyomásával extra gőzhöz juthatunk.