‘Vonatos mondókák’

Nézd, mama!
Megy a zsiki-zsiki-zsiki,
Megy a zsuku-zsuku-zsuku,
Megy a masina!
Én vagyok a masiniszta,
Megy a zsiki-zsiki-zsiki,
Megy a zsuku-zsuku-zsuku,
Megy a masina

Ssh-sszh, beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss szenet, ha
bekapok:
messze, messze
szaladok, szaladok…

Kanyarog a havas út,
vele szalad a vasút.

Havas úton fogatok,
a vas-úton vonatok.

Szakad a hó, egyre szakad,
a háztető majd beszakad.

Belep mindent véges-végig,
villanypóznák tetejéig.

Hó borítja a vidéket,
elvesz, aki betéved.

Vonat nyerít valahol,
lovasfogat zakatol.

Fut a vonat havas úton,
fut a fogat a vas-úton.

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elöl ül a masiniszta,
Hátul meg a krumplifejű palacsinta.

A nagymamám Nagykanizsán lakik nékem,
Masiniszta bácsi nagyon szépen kérem,
Vigyen engem el hozzája,
Én vagyok a legkedvesebb unokája.

Si-ha-ha-ha,
Fut a vonat,
repíti az
utasokat.
Ha hegynek megy,
a kerekek
ezt suttogják:
“Se-gít-se-tek!”

Ám ha völgyben
vígan szalad,
füstje keskeny
ezüstszalag.
S ha a völgyet
már megunta,
besurran az
alagútba!

Jön a kocsi, fut a kocsi:
Patkó-dobogás.
Jön a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át!
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép,
Fut a sinen a kerék,
Forog a kerék.
Zum, zum, nagy az út, nagy az út,
Fekete az alagút,
A masina fut.